A nagyközség utcáin sétálva szembetűnő, hogy a múltja igen fiatal. Régészeti csodáink és a régmúltat idéző épületeink nincsenek. Egyetlen kézzelfogható darabja a környék múltjának a település határában található hadiút egy feltárt szakasza a hozzá tartozó római gáttal.
Levéltárakat kutatva nyílik csak meg a régmúlt. Itt van a honfoglalás kori Petyu-mező, ahol Ősbő vezér Százhalomból elindulva és Veszprém meghódítására készülve három napig pihentette seregét. Pét (Peyt, Péth) falut és azonos nevű patakja mentén álló vízimalmait már 1082 óta oklevelek említik, főként malomjogi, vízduzzasztási viták kapcsán. 1244-ben szentelik fel Keresztelő Szent János tiszteletére a falu templomát. A XV. században Újlaki Lőrinc csatolta Palota várához. A XVI. századi feljegyzések szerint a várhoz mindenféle szolgálattal és dézsmával tartozott, a vár szükségletére és javítására meszet égetett, emellett adót fizetett a töröknek. Palota szomszédságában minden veszély elsőnek érte, s nemcsak a török becsapások merítették ki, hanem a palotai ispán hatalmaskodásai, aki elszedte a nép élelmét és állatai takarmányát.
1580 körül teljesen elnéptelenedik , és csak az utóbbi száz évben népesedik be újra. 1704-ben itt ütötte fel szállását Heister német generális, innen égeti fel Veszprém városát. A XVI. század idején két malom is állt a területén.1716-ban említik melegvízforrását, azzal a megjegyzéssel, hogy fürdőház építésével jól lehetne gyümölcsöztetni. Fürdőház, medence, vendégfogadó, vasúti indóház épül.

A 19. században Pétfürdő Várpalota elhanyagolt külterületi lakóhelye, ahol 1828-ban mindössze 32 lakos élt. 1910-es népszámláláskor 207 lakóját írták össze. A helységnévtár először 1913-ban tünteti fel.
Az újkori fejlődés kezdetét jelenti és egyben a településnek is névadó eleme, hogy az 1860-as években felfedezik a helyben feltörő termálvíz gyógyhatását. 1930-ban gigantikus építkezés veszi kezdetét Péten. A várpalotai szénre, a péti vizekre telepítik az ammóniagyárat és a műtrágyagyárat, melyeket a hatvanas és hetvenes években bővítenek. A mai Nitrogénművek Rt. az ország egyetlen nagykapacitású műtrágyagyára, termékskálája elengedhetetlen a mezőgazdaság és a kertgazdálkodás terén egyaránt. Termelését következetes környezetvédelmi politika mellett végzi.

A település 1951 és 1997 között Várpalota város II. kerülete, majd településrésze volt, 1997. október elsejétől - helyi népszavazáson kinyilvánított akarat eredményeként - újra önálló község, majd nagyközség 5100 lakóval, akik javarészt katolikus vallásúak.Az 1941-ben épült római katolikus templom erdélyi neogót stílusú, a puritán templombelsőt gyönyörű, festett fa kazettamennyezet díszíti. Harangját Szent Lászó tiszteletére öntötték.

(a képekre katintva megtekintheti
őket nagyobb méretben)